Olvasnivaló

Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

1 Kor. 12, 14-27

Őrbottyánban élek a családommal, és az itteni református gyülekezetnek vagyunk a tagjai. Nagyon kicsi korom óta járok ebbe a közösségbe, itt lettem megkeresztelve is. Kb. 3-4 éves koromban vittek el először gyermekistentiszteletre, ilyenkor mi még Budapesten éltünk, és a hétvégét mindig itt töltöttük a nagyszüleimnél, így kezdtem el járni. Viszont mikor nagyobb lettem, pontosan 3 évvel ezelőtt kezdtem el járni konfirmáció előkészítőre, amit mi káté órának hívtunk. Ez 2 évig tartott, és tavaly konfirmáltam, szóval hivatalosan is a gyülekezet tagja lettem, és azóta már vehetek úrvacsorát is. Mikor elkezdődött a káté, már nem járhattam a gyerekekhez, hanem a mamámmal mentem az istentiszteletre. Nekem ez rossz érzés volt, mert nem ismertem senkit onnan, hisz eddig még nem nagyon voltam ilyen formában a gyülekezetben. Úgy éreztem, hogy kinéznek, hogy majd ha többet fogok járni, és jobban megismernek, majd nem fognak elfogadni és szeretni, nagyon ijesztő volt ez az egész. Utána egy ideig nem is mentem, vagy ha igen, akkor sem szívesen. Aztán mikor tavaly volt a konfirmálás, a gyülekezet tagjai közül köszöntöttek minket egy páran. A fiatalok hívtak minket ifjúsági órára, és az egyik konfirmálós társam édesanyja is mondott pár kedves szót, ami nagyon megerősítő volt, és ami miatt már kezdtem azt érezni, hogy "Igen, ez egy jó gyülekezet! Itt nem fog senki kinézni, vagy megítélni", és ez nagyon jól esett. Utána elkezdtem ifire is járni, ahol új barátokat szereztem, és szerintem mondhatom azt, hogy igazi barátságokat kötöttem. Kezdtem egyre jobban magaménak érezni ezt a közösséget, és örömmel töltött el, ha eljött egy vasárnap, amikor is újra mehettem istentiszteletre. Ma már kezdem megérteni, hogy minden egyes tagnak fontos szerepe van a gyülekezetben és mindenki nagyon számít. Mindenkinek van valami szolgálata, van, aki azzal szolgál, hogy meghallgatja a prédikációt, van, aki mindennap segít virágokat locsolni a templom udvarában, vannak, akik rendszeresen besegítenek a kerti munkában, aki vezeti az ifit, foglalkozik a pénzügyekkel, részt vesz a dicsőítésben és még sorolhatnám. Mindenkinek, egyenként nagyon fontos szolgálata van, és mi így alkotunk egy közösséget. És ahogy az előbb olvastam, "Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogy akarta" és "Nem mondhatja a szem a kéznek: "nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek". Azt gondolom, hogy mi egy összetartó közösség vagyunk, tudunk egymással örülni és sírni, segíteni és bátorítani egymást, ha éppen arra van szükség. Ez a közösség nagyon fontos része az életemnek, olyan, mintha a második családom lenne, akihez bármikor fordulhatok, mert mindig örömmel látnak, és nagyon jó érzés szeretni és szeretve lenni.

Mádi Bernadett

9. B osztályos tanuló