Befogadlak szombat Arlón
"Amit akarsz, hogy veled tegyenek, azt tedd a másikkal!"
Iskolánkban a közösségi szolgálat egyik kiemelt feladatának szánjuk a Szent Ferenc Kisnővérekkel való együttműködést. Ők működtetik az Arlói Elfogadlak Alapítványt is, amely hátrányos helyzetű roma családoknak segít. A nővérek támogatják és tanítják az ott élő gyermekeket. Időnként „Befogadlak szombatot” szerveznek, amelyen különböző iskolákból érkező diákok együtt játszhatnak a hátrányos helyzetű gyerekekkel, hogy ezáltal szociálisan érzékenyebbé váljanak egy, a társadalmunkat mélyen érintő probléma iránt. Az Elfogadlak alapítványt és a nővérek munkáját az alábbi honlap mutatja be: http://elfogadlakalapitvany.wixsite.com/arlo
Az Arlói nővérekkel a Veresegyházi Egyházközség már évek óta szoros kapcsolatban áll, az elmúlt évben azonban ez a kapcsolat még élőbb testet öltött. Kialakult egy csapat, amelynek tagjai különböző módokon igyekszenek segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Ebben a jószolgálati munkában szeretnénk mi is megtalálni a helyünket, ezért diákjainkkal évente egy-két alkalommal a már említett közös szombati találkozókat megszervezzük, és azokon aktívan részt veszünk. Elgondolásunk szerint a nálunk töltött 4 év alatt minden tanulónk legalább egy alkalommal mindenképp részt kell vennie egy Befogadlak napon.
Az első találkozóra, amely megerősített Bennünket elképzelésünkben, 16 tanulónk utazott Ózdra. A nehéz sorsú gyermekek között megélt élményeket Mádi Bernadett 9.b osztályos tanulónk foglalta össze.
Október 14-én Ózdon jártunk közösségi szolgálaton.
Az iskolából 16-an vettünk részt ezen az alkalmon, ahol az Arlón élő kisebbségi, hátrányos helyzetben élő alsós gyerekekkel foglalkoztunk. A csapat egyik fele kézműves foglalkozást tartott, a másik fele pedig játékokat szervezett. Természetesen mi is beálltunk közéjük, együtt fontunk karkötőt, dekopázsoltunk, könyvjelzőt készítettünk, és együtt játszottunk velük. A gyerekek nagyon élvezték ezt az alkalmat.
Én nagyon örülök, hogy eltölthettem a társaságukban egy kis időt, beszélgethettem velük. Elmondhatatlanul sok szeretetet kaptam tőlük ezen a napon, és megtanították nekem, hogy lehet, hogy külsőleg különbözünk, de ennek ellenére ugyanolyan emberek vagyunk. Ők ugyanolyan gyerekek, mint én, és mindannyian egyenlők vagyunk az Úr előtt, aki ismét megmutatta, hogy mennyire kegyelmes Isten Ő valójában.
Hálás vagyok, hogy elmehettem hozzájuk, megtapasztalhattam azt a mérhetetlen szeretetet, amit ők adnak, és azt, hogy ők is csak szeretetre, megbecsülésre és odafigyelésre vágynak.
