A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásából a Határtalanul! pályázat keretében tanulmányi kirándulást tervezett a 7.a osztály Kárpátaljára 2022. május 2 és 7 között. A HAT-KP-1-2021/1-000560 pályázatunk sikeres módosításával végül a tervezett időpontban Erdélybe látogathatunk el.
A 7.a osztály a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! pályázatának köszönhetően Erdélyben tett látogatást. Az alábbi beszámoló az osztály fogalmazásaiból lett összeállítva, illetve a videó az ott készített fényképek és filmek alapján készült.
Erdélyi utazásunk
Reggel 8:00-kor indultunk az iskola parkolójából, de már 7.30-kor gyülekeztünk. Kicsit döcögősen, de sikerült elindulni. Az út ugyan az első nagyobb megállóig hosszú volt, de jól el tudtuk tölteni az időt. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, sorozatot néztünk és voltak, akik kártyáztak is. Közösen is hallgattunk zenét, néha a fiúk, néha a lányok kapcsolták.
Először Nagyváradon álltunk meg hosszabban, ahol megnéztük a nagyváradi székesegyházat. A templom előtt egy Szent László-szobor állt. A templomot kívülről és belülről is megnéztük és mindenhogy gyönyörű volt. Ezután a Királyhágóhoz mentünk. A kilátás gyönyörű volt és mellette volt ott egy kutya, amit kineveztünk az osztály kabalájának. Ezután a nap utolsó megállója következett: Zsobok, ahol a szállásunk is volt, egy gyermekotthonban. A lányoknak kicsit gyorsabban ment a kipakolás, de a fiúknak is sikerült kisebb fennakadás után elfoglalni a szállást. A fiúk miután lepakoltak, elmentek körbenézni, nagyon szép környék volt, szép volt a kilátás, de a falu hangulata picit melankolikus volt. Miután visszatérünk a szállásunkra, az udvaron elkezdtünk focizni. Először nyolcan, majd szép lassan egyre többen csatlakoztak, mind a zsoboki gyerekek, mind a verkások közül. A két csapat létszáma ingadozott, így mikor az utolsó játékos is pályára lépett, vegyes csapatokban elkezdődhetett a foci. Eközben a lányok kipakoltak, berendezkedtek, megnézték egymás szobáját, egy idő után lementek és találkoztak az ottani kisgyerekekkel. Nagyon aranyosak voltak, néhányan már ott anyának hívtak minket. Vacsora utána lányok az ottani gyerekekkel beszélgettek. A fiúk vacsora után visszamentek focizni és körülbelül fél 11-ig ott voltak, akkor is csak azért hagyták abba, mert már se a labdát, se egymást nem látták. Ezalatt a kislányok megmutatták nekünk a szobáikat, végül egy szobában gyűltünk össze és táncbemutatót tartottunk. Ezután meggyőztek minket, hogy maradjunk ott az áhítaton, ami minden este van náluk. Ott leginkább énekeltünk, aztán játszottunk közösen. Ezt követően visszatértünk a szállásunkra. Először úgy volt, hogy egy szobában összegyűlünk és beszélgetünk, de rányomta a bélyeget az este hátralévő részére az, hogy ezeknek a gyerekeknek nem volt és nem is lesz olyan igazi gyerekkoruk, szabályok között élnek és ez ellen nem tudnak mit tenni. Aznap ez volt az utolsó program, ezután már csak fürödtünk és aludtunk.
A második nap reggelén korán keltünk, összeszedtük a ruháinkat és lementünk reggelizni. A kisgyerekek már ott álltak az ajtóban, és csak utánunk mentek reggelizni. Megreggeliztünk, majd felmentünk a szobába rendet rakni és összeszedni a maradék tárgyakat, amik még össze-vissza voltak. Ezután levittük a táskáinkat és megvártuk a gyerekeket, hisz tervben volt, hogy minden kisgyereknek adunk egy plüssállatot. Minden lány odament egy-egy kisgyerekhez és adott neki egy játékot. A gyerekek nagyon örültek ennek az ajándéknak, és mi is örültünk, hogy lesz egy emlékük rólunk. Ezután felszálltunk a buszra és tovább indultunk Kolozsvárra. Ott kaptunk egy idegenvezetőt, aki vezette az egész városnézésünket. Először a Házsongárdi temetőbe mentünk, ahol sok híres erdélyit temettek el. Következő hely, ahova mentünk a városon belül, a kolozsvári Szent Mihály templom volt, sajnos csak kívülről nézhettük meg, de úgy is gyönyörű volt, a templom is és az előtte álló, elképesztő méretű Mátyás-szobor is. Rövid séta után megérkeztünk Mátyás király szülőházához, ahová sajnos nem tudtunk bemenni, így azt is csak kívülről szemléltük meg. Ezután a Farkas utcai református templomhoz mentünk. Belülről letisztult volt és gyönyörű a maga egyszerűségével. Ez volt az utolsó megállónk Kolozsváron, ezután visszamentünk az érkezési helyre és vártuk a buszt. Ezután Korond volt a következő ,,megálló", ahol mindenféle helyi apróságot vásárolhattunk. Ott találkoztunk először a fogadó osztály pár tagjával. Ezután az ő segítségükkel elmentünk a Likas-kőhöz, majd mentünk tovább Székelyudvarhely felé. Ott találkoztunk a fogadó osztállyal, közös időnk kevés volt, de így is jól éreztük magunkat. Ezután elmentünk a szállásra, elfoglaltuk a szobáinkat és megvacsoráztunk. Aznap még volt egy kevés időnk, körülnézhettünk, bandázhattunk, de utána mennünk kellett aludni.
Szerdán korán kellett kelnünk és indulnunk is. Először Székelyudvarhelyen a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium épületét jártuk körbe a fogadó osztály osztályfőnöke segítségével. Csengetéskor az ottani hetedik osztályból jöttek diákok és ők is körbevezettek, aztán volt egy előadás Erdély történelméről. A következő úticél a városi múzeum volt, amely bemutatta a kollégium történetét és láthattunk egy vicces, interaktív ”órát” is, mely megmutatta a régi időkből való tanítást. Ezután visszamentünk az iskolához, ahol vegyes csoportokat kellett alakítani, hogy felfedezzük a várost. Kaptunk egy feladatlapot, majd indultunk is. Vicces fotókat, videókat kellett készítenünk. Miután végeztünk ezzel a feladattal, visszamentünk a sulihoz és bevártuk az összes csapatot. Miután mindenki megérkezett, a mi osztályunk továbbindult Szejkefürdőre, ahol megnéztük az Orbán Balázs Emlékházat, illetve a Mini Erdély Parkot. Visszatérve a szállásra készülődtünk a táncházba. Először két idősebb diák tanított nekünk csárdást és magyar tánclépéseket, aztán párba álltunk és úgy táncoltunk. Egy idő után átcsapott a tánc discoba, üvöltött a bulis zene és mindenki kedvére táncolhatott, ehetett, ihatott, szórakozhatott. Körülbelül 10-kor értünk vissza a szállásra, ahol lefürödtünk és mentünk aludni, hisz mindenki elfáradt.
Másnap reggel 7 órakor keltünk, 8 órakor már indultunk is a székelyudvarhelyi osztályhoz, akik már ott vártak ránk. Páran közülük a mi buszunkkal jöttek, a többiek pedig egy kisbusszal. Az út most is jól telt, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Először Csíksomlyón álltunk meg, ahol a csíksomlyói kegytemplomot látogattuk meg. Belülről és kívülről is gyönyörű volt. A következő állomás Mádéfalván volt, ahol megnéztük a SICVLICIDIVM emlékművet. Ott a másik osztály osztályfőnöke mesélt nekünk a helyről és emlékműről. Az aznapi harmadik állomásunk a Békás-szoros volt. Ez a hely volt mindannyiunk szerint a legemlékezetesebb az egész kiránduláson. Az egész elmondhatatlanul gyönyörű volt, hatalmas sziklák vettek körbe minket. Mindenki ámult-bámult, az út másik oldalán árusok voltak, akik hasonlóan, mint Korondon, mindenfélét árultak. Végigjártuk az egész szorost, majd ellátogattunk a Gyilkos-tóhoz. Ott kaptunk egy kis szabadidőt. Voltak ott árusok, szóval vásárolni is tudtunk. Többen enni mentek, de voltak, akik fotózkodtak és néhányan csak a tó partján ültek. Miután letelt az időnk, visszamentünk a buszokhoz és elkezdtünk búcsúzkodni a minket fogadó osztályunktól,mert bennünk volt az, hogy ez az utolsó igazi programunk közösen. Nagyon megszerettük őket és úgy éreztük, hogy ők is minket, legalábbis a lányok részéről. Az út zenehallgatással, sok-sok beszélgetéssel telt. Nehéz volt elbúcsúzni, úgy, hogy tudtuk, hogy nincs sok esély arra, hogy valaha még fogunk velük találkozni. Igaz, telefonon keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, de az nem ugyanolyan. A búcsúzáskor sokan sírtak (főleg lányok). Az út a szállásunkra kissé szomorú hangulatban telt, s utána majdnem az egész este is hasonlóan.
Péntek reggel indultunk legelőször is a székelyderzsi unitárius vártemplomba. Itt megnéztük belülről is a templomot és mentünk tovább Segesvár felé. Útközben megálltunk és megnéztük Petőfi Sándor emlékházát, ahol még mindig áll a majdnem kétszáz éves körtefa, ami alatt verset is írt. Mikor megérkeztünk Segesvárra, megnéztük a várost és felmentünk az ottani óratoronyba, ami nagyon magas volt. Innen tökéletes rálátás nyílt az egész városra. Ezután megnéztük a diáklépcsőt, ami több mint kétszáz lépcsőfok. Itt az osztályból többen fel is szaladtak rajta és az elmondásuk szerint nagyon fárasztó volt. A lépcső fölött is volt egy evangélikus templom, amiben feltártak egy sírkamrát, és ezt is meg tudtuk nézni. Ezután újabb hosszú út következett kalotaszentkirályi szállásunk felé. Este még játszottunk egy kicsit, utána pedig mentünk aludni.
Másnap reggel kilenc körül elindultunk haza felé, de előtte megnéztük a bánffyhunyadi református templomot. Az úton nagyon sokat játszottunk: kártyáztunk, Csók, halál, házasságot, meg láncban mesét alkottunk. Egész napos utazás után késő délután visszaértünk Veresegyházra, és ezzel le is zárult ez a csodálatos utazás.
Az osztály beszámolói alapján összeállította:
Prehoda Blanka és Telek Nóra
